Si-cu

A si-cuknak vastag a bundájuk.Látóterük növelése érdekében a fejszőrzetet célszerű felkötni vagy rövidre vágni.A pekingi palotakutyához hasonlóan a si-cuk is elbizonytalanodnak,amikor kidülledő szemüket valami növényzet vagy egyéb tárgy érinti,így hajlamosak a különböző szemsérülésekre.A si-cuk nyitott természetűek.Apró termetük és hajlamok,hogy idejük jelentős részét a díványon összekuporodva töltsék,ideális társat jelent azok számára,akik kisebb lakásban élnek.Várható átlagéletkoruk 13,5 év.Hajlamosak az ínybetegségekre.

Japán spicc

Zömök felépítésű,izmos kis kutya,klasszikus,sppicre emlékeztető pofával és felfelé kunkorodó farokkal.A japán spiccek megbízható család tagok,éber jelzőkutyák,könnyen taníthatók és más kutyákkal is jól kijönnek.Szelektív tenyésztéssel elérhető,hogy kevesebbet ugassanak.

Lhasa Apso

Amikor a fajta első képviselői megérkeztek nyugatra,akkor a si-cuval és a tibeti terrierrel együtt egy fajtához sorolták őket.A lhasa nagyon sűrű,hosszú szőrű bundája ideális védelmet jelent egy Tibetben,akár 5000 méteren élő fajta számára,de szőrzetét gondosan ápolni és tisztogatni kell.Általában egy személyhez kötődnek.

Tibeti spániel

Az igazi spánielektől eltérően ezt a fajtát sohasem használták vadászatra,elsősorban a kolostorokhoz kötődtek,ahol társként és jelzőkutyaként tartották őket.Ma is kedves és szórakoztató kutyák,de sok önállóság van bennük,és nagy a mozgásigényük.Hosszúkás pofájának és hosszabb lábainak köszönhetően a tibeti spániel nem  annyira hajlamos a légzőszervi megbetegedésekre és a hátsérülésekre mint a pekingi palotakutya.

 

Kis oroszlán kutya

Szívós,mozgékony fajta,kész szembeszállni a nála nagyobb kutyákkal is.Túl erős akaratú és arrogáns ahhoz,hogy könnyen lehessen tanítani.Az egyetlen olyan fajta,amelyet még ma is olyan oroszlán formájúra nyírnak,mint amilyeneket a Goya korabeli régi festők képein is láthatunk.Szőrzete vékony szálú,így jól tűri a meleg éghajlatot,de a hideg ellen védelemre van szüksége.

Schipperke (Kis Kapitány)

Zömök izmos felépítésű,spicc típusú kutya fajta a pomerániaival és a német spiccel áll rokonságban.A neve kis kapitányt jelent,mert régebben a flandriai és brabanti csatornákon közlekedő barkákon őrző és patkányfogó kutyaként használták.Ma is társaság kedvelő,energikus fajta , könnyen tanítható,de más kutyákkal agresszív is lehet.Mellkasa mély,lábai egyenesek.Erős szálú szőrzete alatt sűrű aljszőrzetet visel,rókára emlékeztető pofáját gallér övezi.

Petit Papillon (Kicsi Pillangó)

A papillon francia szó,magyarul pillangót jelent.Ez a fajta,amelyet európai öleb spánielnek is neveznek.rézsútosan lelógó füleit leomló,hosszú szőrzet borítja,amelyek tagadhatatlanul szárnyakra emlékeztet.Finom,selymes szőrzete alatt nincs sűrű aljszőrzet, bojtos farka a farkára kunkorodik.Pompás szőrzetével egy dédelgetett ölebre emlékeztet.Ez félrevezető lehet,mert a papillon energikus.engedelmes és kedves társ.

Phaléne

Ez a "mókuskutyának"is nevezett fajta csak lelógó füleivel különbözik a papillontól,így inkább a spánielre hasonlít.Formáját és szőrzetét tekintve a spicc fajtájú kutyára emlékeztet.Rendkívül tiszták,és az ölebekhez hasonlóan hajlamosak a térdficamra.

Volpino

A bohókás,ravaszdi volpino a pomerániaira hasonlít.A volpino a reneszánsz hölgyek kedvence volt,akik elefánt csont nyakörvekkel díszítették fel,de az élénk kiskutya még ma is kedvelt társ.Jó jelzőkutya,sőt vadászkutyának is kiképezhető.Szőrzete általában fehér,közepes méretű gallért visel,és sűrű aljszőrzete van.

Pomerániai töpe spicc

Tudatában nagynak képzeli magát,ezért más, nála jóval nagyobb kutyákkal is szembeszáll és a hangoskodó jelzőkutya szerepét tölti be.A lulunak is nevezett pomerániai,aktív,örökmozgó társ,jól alkalmazkodik a családhoz és a városi életmódhoz.Fő jellemzői a hosszú,egyenes szőrzet,a jellegzetes gallér és a pamacsos farok.Szőrzetének színe eredetileg fehér volt,de a méreteinek csökkentésével a tenyésztők a ma már legnépszerűbbnek számító,barna tónusú árnyalatokat is kihozták belőle.Kölyök korában meglepően könnyű tanítani.

 

Kis uszkár

A kis uszkároknak meglehetősen rossz a hírük.Idegességét és a gyerekekkel szembeni kiszámíthatatlanságát ma már a nevelés hiányosságainak és nem az örökletes, kedvezőtlen vérmérséklettel tulajdonítják.Az uszkárok nem vedlik le sűrű, gyapjas szőrüket, ezért évente mintegy nyolc alkalommal meg kell nyírni őket.A nyírás általánosan elfogadott,egységes fazonjának köszönhetően a frissen nyírt uszkár egy kisbárányra emlékeztet.Az uszkár tartásnak igen nagy előnye,hogy csak nagyon ritkán árasztanak kutya szagot,bár nagyon hajlamosak az ínybetegségekre és a rossz szájszagra.A fülkagylójukba is benövő,sűrű szőrzet miatt az uszkárok a fülfertőzés veszélyének is kivannak téve,ezért a fülükből rendszeresen el kell távolítani a szőrszálakat.

Japán spániel

A japán előkelőségek által már a középkor óta dédelgetett csinek vagy japán spánielnek a 17. század tájékán jelent meg Nyugaton.Királyoknak ajándékozták őket,előkelő hölgyek hű társa volt.A "csin" macskaszerűt jelent,és a csendes,nyugodt fajta képviselőit ideálisnak tartják a városi életmódra.Hosszú egyenes szőrzete napi ápolást igényel,lapos pofája légzési és szívproblémákat okozhat.